Állami Egyházügyi Hivatal
Az Állami Egyházügyi Hivatalt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének Titkársága határozata alapján 1951 májusában hozták létre. Az ÁEH az addigi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium egyházakkal kapcsolatos ügykörét vette át, az országban működő összes egyház és felekezet felügyelete volt a feladata. Ennek során a legapróbb részletekre kiterjedően adminisztrálta az egyházi ügyeket, sőt lényegében döntött minden kérdésben, névlegessé téve az egyházak, felekezetek önállóságát. Az ÁEH a Rákosi-, majd a Kádár-rendszer egyik jellegzetes intézménye volt, melynek mindenkori tevékenysége hűen tükrözte a diktatúra aktuális viszonyát az egyházakhoz. (Jogutód nélküli megszüntetésére 1989. június 30-án került sor.) Összeállításunkban elsőként az intézmény vezetőit mutatjuk be.
Az Állami Egyházügyi Hivatal elnökei (1951-1990)
Kossa István /1951. május 17. – 1952. január 5./
(Balatonlelle, 1904. március 31. – Budapest, 1965. április 9.) politikus, miniszter.
Munkás családból származott. A keszthelyi gimnázium elvégzése után Budapesten keresett munkát és villamoskalauzként helyezkedett el. 1922-től vett részt a munkásmozgalomban. 1923-ban belépett az Szociáldemokrata Pártba. Mint a baloldali Villamos Szövetség tagja tevékenyen részt vett a szakszervezeti ellenzék harcaiban. 1933-ban a szövetség főtitkárává választották. Ugyanebben az évben a vezetőség többi tagjával együtt letartóztatták. 1942-ben büntetőszázaddal a frontra vitték, ahonnan többedmagával sikerült átjutnia a szovjet csapatokhoz. Miután a Szovjetunióban elvégezte az antifasiszta iskolát, 1944 novemberében pártmegbízatással hazatért, hogy felvegye a kapcsolatot a párttal és a Magyar Fronttal. A felszabadulás után a szakszervezeti mozgalom vezetésében tevékenykedett. 1945–1948 között a Szakszervezeti Tanács főtitkára, 1945-től a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének tagja, országgyűlési képviselő. Később a párt Politikai Bizottságában is helyet kapott. 1948. augusztus 5-től 1949. február 20-ig iparügyi, 1949. június 11-től 1950. február 24-ig pénzügyminiszter. 1950-ben az Országos Munkaügyi Bizottság, 1951. május 18. és 1952. január 5. között az Állami Egyházügyi Hivatal első elnöke, később a kohó- és gépipari miniszter első helyettese, a Munkaerőtartalékok Hivatalának elnöke. 1952. január 5-től 1953. július 2-ig kohó- és gépipari miniszter. 1955-ben az Országos Tervhivatal elnökének első helyettese. 1956. október 27-től november 3-ig és 1956. november 12-től 1957. május 9-ig a forradalmi munkás-paraszt kormány pénzügyminisztere, 1957. május 9-től 1963. december 9-ig, nyugdíjazásáig közlekedés- és postaügyi miniszter. Haláláig az MSZMP Központi Bizottságának tagja volt.
Horváth János /1952. január 5. – 1959. június 2./
(Kispest, 1921. október 4.- Budapest, 1988. április 22.) vasesztergályos, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke.
1936-ban bekapcsolódott a munkásmozgalomba. 1939-ben fölvették a Kommunisták Magyarországi Pártjába, de tagságát 1936-tól, ifjúmunkásságától elismerték. Illegális kommunista pártmunkát végzett. 1942-ben elfogták, 6 hónap börtönbüntetést kapott. 1944-ben részt vett a kőbányai fegyveres ellenállási mozgalomban. 1945-ben a Magyar Kommunista Párt központjában dolgozott, 1945. áprilistól a Sopron megyei, 1946-tól a Veszprém megyei pártbizottság titkára. 1947-től a Baranya megyei pártbizottság másodtitkára. 1948-tól a Magyar Dolgozók Pártja központjában dolgozott, 1949–1950 között a Vasútpolitikai Osztály vezetője. 1951-től az ÁEH elnökhelyettese, 1952–1959. június 2. között elnöke. 1959-től a Textilalkatrészgyártó Vállalat igazgatója. 1988. április 22-én hunyt el Budapesten.
Olt Károly /1959. június 2. – 1961. október 20./
(Zágráb, 1904. május 14. – Budapest, 1985. március 22.) politikus, miniszter. 1920-ban települt át Erdélyből Magyarországra. 1929-ben Kelet-Európa Szemináriumot szervezett, melyen egyetemi hallgatók ismerkedtek a marxizmussal. 1930-tól a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja. 1932-ben és 1933-ban kommunista diákszervezkedésért letartóztatták és elítélték. 1933-ban rendőri felügyelet alá helyezték. 1934-től mint magántisztviselő a Magánalkalmazottak Országos Szövetsége kommunista frakciójában tevékenykedett. 1939-től részt vett a KMP újjászervezésében, 1941 végéig illegális sajtótájékoztató és információs munkát végzett. 1944 nyarán tagja lett a párt értelmiségi bizottságának, s részt vett az ellenállási mozgalom szervezésében. 1945–1946-ban a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének (MABI) elnöke és a Magánalkalmazottak Szakszervezetének alelnöke. 1946–1947-ben a Magyarországi Kommunista Párt országos káderosztályának vezetője. 1947. szeptembertől 1949. június 1-jéig Népjóléti Miniszter 1949-ben az Országgyűlés elnöke. 1949–1950-ben az Elnöki Tanács titkára. 1950. februártól 1956. október 24-ig pénzügyminiszter volt. 1956–1959 között a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány titkárságának vezetője. 1959-től nyugalomba vonulásáig, 1961-ig az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. 1946–1956 között az MKP, majd az MDP Központi Vezetőségének tagja, 1945-től 1967-ig országgyűlési képviselő. 1957–1961 között az Elnöki Tanács tagja.
Prantner József /1961. október 20. – 1971. május 16./
(Szekszárd, 1911. június 1. – Budapest, 1975. szeptember 21.) az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, államtitkár.
1945 előtt a vasútnál, építkezéseken és földmunkásként dolgozott. 1933-tól munkásmozgalmi tevékenységéért többször letartóztatták és elítélték. 1945-től 1951-ig Szekszárdon különböző párttisztségeket töltött be.
1951-ben Budapestre került és az Állami Egyházügyi Hivatalban alosztályvezetőként működött 1955-ig. Közben az Eötvös Loránd Tudományegyetem levelező tagozatának történelem szakos hallgatója volt (1952–57). 1955-ben az Országos Béketanácsban a papi békemozgalom titkára lett. 1956–1961 között az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára. 1961-től 1971-ig, nyugdíjazásáig az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, 1968–1971 között államtitkári rangban.
Miklós Imre /1971. május 16. – 1989. április 30./
(1927. március 7. – Budapest, 2003. március 17.) villamos kalauz, az Állami Egyházügyi Hivatal vezetője.
1946–1949 között a Fővárosi Villamosvasútaknál kalauz, 1949–1951 között a Szakszervezeti Ifjúsági Szövetség, a Magyar Ifjúság Népi Szövetség, majd a Dolgozó Ifjúsági Szövetség tagja, politikai munkatársa. 1951-ben került az ÁEH állományába. 1953. november 14-én Horváth János elnök kinevezte az ÁEH egyházpolitikai osztályvezetőjévé. 1956. május 31-én Hegedűs András miniszterelnök fölmentette Varga Józsefet, az ÁEH elnökhelyettesét, és helyére Miklós Imrét nevezte ki. 1971. május 16. és 1989. április 30. között államtitkári rangban az ÁEH elnöke.